Lili

Lili lassan fél éve él velünk, most egy éves. Hiányos szocializációjú kutya, a legnehezebb típus, a legmelósabb. Az ilyenekkel egy menhelyen olyan igazi csodát nagyon nehéz elérni, igy én is szenvedek vele sajnos. Nem azért, mert nincs meg bennem a tenni akarás, az mindig megvan. Az igazság az, hogy mindig idő hiányban szenvedek és sok a kutyám és tény, hogy az ő megszelídítéshez időre van szükség és valamiféle nyugodt környezetre, ami nálam soha nincsen meg. Lili fél, retteg az embertől, az emberi érintéstől menekül, kitér vagy lefagy. Az elején maga alá pisilt, ha megfogtam. Mikor meglátott a kutyaházából ki sem jött, nem fogadott el kézből ennivalót, elfordította a fejét, ha feléje nyúltam. Semmivel nem lehetett motiválni. Huuu, nagyon kilátástalan volt vele minden és reménytelen. Borzalmas volt látni a félelmét, megélni vele azt, hogy nem haladunk vagyis nem úgy haladunk, ahogy én szerettem volna.

Eltelt fél év, annak ellenére, hogy napi szinten nem tudtam vele foglalkozni, már magához képest sokat fejlődött és ez nekem is örömöt jelent. Elfogadja már a jutifalatot, már nem menekül ellőlem, láttam már örülni is. Ezek kis lépések, de neki óriás. Lili fiatal még, előtte az élet. Szeretném, ha találnánk neki egy extra türelemmel, kitartással, elhivatottsággal felvértezett gazdit vagy ideiglenes befogadót, mert otthoni, nyugodt környezetben, nem ennyi kutya mellett sokkal jobban tudna nyitni, fejlődni. Megérdemli a boldogságot ő is, segítsétek ezen az úton!

Email: amandakutyaovi@gmail.com